Késő este érkezett meg csak Tom, sokáig dolgozott. Pénzügyi tanácsadóként dolgozik ami amellett, hogy szerintem nagyon unalmas sok papírmunkával jár. Láttam rajta mennyire ki van merülve így a vacsora után várható volt, hogy egyből elalszik. Másnap reggel korán ébredtem, de már Tom nem volt mellettem. Kikászálódva az ágyból észrevettem egy kis cetlit az asztalon, ez állt rajta:
“Szép jó reggelt Királylány, el kell intéznem valamit, várlak a Parkban a kedvenc padunkon.”
Egy mély levegőt véve megérzem a kávé illatát. Frissen főzve vár rám. Miután a felébredtem bekapcsoltam az iPodon a kedvenc számomat amire reggelente végig táncikálom a nappalit. Meglepő de így teszek. Mint egy tini lány riszálom magam és hangosan éneklek. Amikor vége a számnak nevetve az ágyra dőlök, még érzem Tom illatát. Mélyeket szippantok és magamhoz szorítom a takarót.
Felöltözve szerencsétlenkedek a cipős szekrény előtt. Nem találom azt a fekete sportcipőmet amit egy héttel ezelőtt vettem magamnak egy leárazáson. Keres..Keres..Keres..Ez az mikor már szinte fejjel a szekrénybe voltam, megtaláltam. Ránéztem az órára miután belebújtam a cipőbe, el fogok késni most már minden bizonnyal. Azonnal felkaptam a kabátom és rohanás….Tom még sehol mikor megérkezek a padhoz. Leülök és eszembe jut a legelső élményünk a paddal.
Tavasz volt, még kicsit hűvös de gyönyörű nap. Úgy döntöttünk, kimozdulunk sétálni és egyenesen a Parkba indultunk, nem beszéltük meg de oda vágytunk. Út közben sokat beszélgetünk, mindenféle témát érintettünk család, barátok, a kapcsolatunk és közben remekül szórakoztunk. Mikor oda értünk a parkba, szorosan átleltük egymás derekát és úgy sétálgattunk tovább, viszont már csendben. Mind a ketten élveztük a pillanatot. Én elkezdtem nézelődni, kerestem a párokat, gyerekeket, az életet. Nem sok ember volt rajtunk kívül. Az egyik padon egy fiatal pár beszélgetett, nem tűntek boldognak sőt, jobban megnézve a lánynak ki van sírva a szeme és miközben hallgatta a vele szemben ülő fiút a kezével a padot piszkálta. Tovább megy a tekintetem egy kutyát sétáltató középkorú nőre. Láthatóan élvezi a kutyájával töltött pillanatot, nem sétál gyorsan, nem siet sehova. A kutyája minden fánál megáll és megszaglássza. Néha-néha feltekint gazdájára és intenzív farokcsóválásba kezd. Ők is szeretik egymást. Gyermekkoromban én is szerettem volna kutyát, de a szüleim ellenezték így nem lehetett háziállatom. Majd hirtelen elsuhan mellettem egy futó férfi. Hirtelen Tom hozzám fordul és lágy hangon kérdezi miközben egy padra mutat – Nem pihenünk egy kicsit? Lányos zavaromban, hogy ennyire elkalandoztam csak bólintok. Egész délután ott ültünk és beszélgettünk , néha csak csendben ültünk és figyeltük a parkot, az életet, a történéseket ami körülöttünk zajlottak. Aznap este megbeszéltük, hogy többet fogunk eljárni sétálni a Parkba és azt a padot amit egész délutánra kisajátítottunk, azt pedig a törzshelyünknek neveztük ki.
Nagy gondolataimban hirtelen egy nyálas szőrgombóc vetett véget, ami egyből az ölembe ugrott. Megijedtem hirtelen, de mikor ránéztem a kis bundásra elnevettem magam. Nagyon aranyos kis kutya volt aminek a nyakába nyakörv, azon póráz és a nem más fogta mint Tom. – Meglepetés – mondja mosolyogva. Néhány pillanatig fel sem fogtam mit mondott, majd mikor megértettem hirtelen az ölembe kaptam a kiskutyát és Tom nyakába ugrottam a felhőtlen boldogságtól. El sem hiszem egy kiskutya, ami az enyém. – Jaj drágám köszönöm, honnan tudtad? – Nézek kérdően rá miközben szorosan ölelem a csöppséget.
-Emlékszem minden egyes alkalommal mikor itt sétálgatunk, semmi más nem tudta úgy elterelni a figyelmedet a beszélgetésünkről, mint amikor megláttál egy kutyát a gazdájával. Láttam a szemedben a vágyakozást aminek nem tudtam ellenállni. Az utolsó ilyen alkalommal megfogadtam, teljesítem szíved vágyát.- Mikor ezt elmondta Tom hazafele sétálva könnybe lábadt a szemem. Én nem láttam magam kívülről, nem vettem észre, hogy ennyire elkalandozom, Ő igen. – Hihetetlen, hogy közös kutyánk van.- Mosolyogva nézek Tomra. Aki rám nézett, észrevette a könnycseppet a szemembe, megfogta a kezem, kicsit közelebb húzott meg puszilta az arcom majd a fülembe súgta: -Már csak egy dolog maradt.- Kérdőn pillantok rá, nem értem. – Hát kéne találnunk a kislánynak egy nevet.- Tekint lefele a lábunknál izgő-mozgó csöppségre.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: