I. Fejezet

Visszatekintés a múlt ködös árnyvilágába

Nem lehet elmondani rólam, hogy mindig kiegyensúlyozott életem volt. Sőt..voltak elég merész húzások és történések. Lehet saját magam ellen küzdöttem vagy a sors akarta így, de minden pofon után magasabbra és magasabbra akartam törni. Volt amikor ez sikerült és volt amikor a padlóról a pokolba zuhantam. Hát hol is kezdjem…

Talán minden ott kezdődött mikor megismerkedtem tinikorom első szerelmével Dáviddal. Tipikusan rossz fiú volt akit semmi más nem érdekelt csak a haverok és a pia. Sokkal idősebb volt nálam és mint ilyenkor lenni szokott minden lány oda volt érte. Akkoriban kezdtem el táncolni tipikusan a jó kislányok táborát erősítettem akinek volt egy titka. Iszonyatosan izgató volt számomra a környék legmacsóbb fiújának „csaja” lenni. Én kis naiv. Nem akartam megváltoztatni de bíztam benne, hogy értem talán egy kicsit visszafogottabb lesz…-hát nem-. Hatalmas csalódásként ért mikor rádöbbentem, hogy rajtam kivül még hány lányt szédített. Miközben 2 évig vakított a rózsaszín köd.Na igen, ott törtem el és változott meg talán az életem. Az eminens tanulóból hirtelen közepes lett, a szüleinek szófogadó lány hirtelen visszabeszélt és kiszökött bulizni. Mindeközben otthon senki sem értette mi ütött belém.

Nagyon sok esetben ezután nem tudtam a helyes döntést, és a helyes utat járni. Kezdődtek a kis bolti lopások. Otthagytam a táncot és inkább az utcán lógtam, verekedtem, ittam. Bulizni jártam „rossz” társaságba keveredtem. Férfiakat szédítettem és húztam le őket, saját magam szórakoztatása miatt. Mikor már olyan szinten voltam beállva, hogy mentőt hívtak hozzám sem gondoltam, hogy le kéne állni és értelmes életet élni.

Aztán egyik reggel elegem lett. Nem boldogított már semmi, nem esett jól sem az alkohol, sem a kétszínű, irigy emberek társasága. Ráébredtem arra, hogy semmi célja nincs az életemnek és annak amit csinálok. Egy egész napos gondolkodás és önvizsgálat után úgy döntöttem, munkát keresek és egyenesbe hozom az életem. Akkor komolyan gondoltam végre. 

Következő nap megírtam végre egy önéletrajzot és sikeresen elküldtem párhelyre majd vártam…és vártam. Mindent megtettem annak érdekében, hogy normális életet kezdjek élni. Kidobtam a felesleges dolgokat alkohol, drog és miegymás. Úgy éreztem sikerülni is fog, aminek hatására elmentem vásárolni normális ruhákat amiben akár egy állásinterjún is meg lehet jelenni.

Ismét a csengő..Tom csenget…

Kinyitom az ajtót és egyből észreveszi valami nincs rendben. 

-Baj van drágám? -Semmi, semmi, csak épp elbóbiskoltam, azt hiszem rosszat álmodtam.

Nem szeretek a múltról beszélni, valahogy elszomorít és ezt a környezetemben élők hamar megtanulták, hogy inkább ne kérdezzenek erről, de valamiért mindig eszembe jut. Ettől nincs menekvés..Még is minden nap ezzel együtt élve teszek annak érdekében, hogy jobb életet biztosítsak magamnak annál, mint eddig. Mi sem bizonyítja ez jobban, mint, hogy van egy jó állásom és egy remek férfi mellettem. 

Tom hozzám bújik és szorosan magához ölel. Teljes biztonságban érzem magam a karjaiban és ezt Ő is tudja. Viszonozom az ölelését és finom kis csókot nyomok a nyakára. Összerezzen. Csikis a nyakán én viszont minden alkalmat megragadok annak érdekében, hogy újra és újra leteszteljem ezt. Nem terveztem a nap hátralévő részében semmit, velem ellentétben Tom viszont igen. Szeretné ha kimozdulnánk, így vacsorázni megyünk.